Az ötlet 1906-ban fogant a White Star Line igazgatójának Bruce J. Ismay-nek a fejében, építhetnének három, új minden eddiginél hatalmasabb luxushajót. Az ötletet tettek követték: 1908-ban elkezték építeni az Olymipc-et, 1909-ben pedig a Titanic-ot. A harmadik hajót a Gigantic-ot csak Az Olympic vízrebocsájtása után kezdték építeni,1910-ben. Érdekes tény, hogy a jéghegy is, ami később a Titanic vesztét okozza, 1909-ben szakadt le Grönland jégtábláiról, hogy hosszú útja után "randevúzzon" a hajóval. Egy-egy hajótest építése  két évet vett igénybe, míg a belső burkolás és berendezés egy évig tartott, szóval egy hajó három évig épült. Az Olympic 1911-ben állt szolgálatba kapitánya Edward J. Smith volt. A Titanic 1912-ben megkapta az üzemelési engedélyt és nyilvántartásba vették Liverpool-ban.
A hajótest 46 328 tonna, hossza 268.8 m, szélessége 28m, a magassága az aljától a csónakfedélzetig 28m. A 24 csomós (46 Km/óra) végsebesség sem volt lebecsülendő, melyet három óriási hajócsavar tett lehetővé. A két szélső 8, a középső pedig 6 méter átmérővel rendelkezett, amit megis kellett hajtani: két darab 4-4 hengeres, négy emelet magas motor, és egy kisnyomású gőzturbina hajtotta őket. A energiát hat  kazánház szolgáltatta, 29 kazánnal, melyek magassága 5,2 m volt. A Titanic mérete mellett a vízzáró rekeszeiről is híres volt. A hajót 15 légmentesen záródó kamrával látták el, melyek az "F" fedélzetig értek. Ha ezek közül 4 egymás melletti megsérül, még akkor sem süllyed el. A gyártás alatt 15 000 munkás, 3 millió szegecset használt fel.
 Az első osztály szórakozási lehetőségei közé tartozott: az uszoda, amelyet a világon először építettek hajóba, török-, és gőzfürdő, egy teniszpálya, egy edzőterem.
 A Titanic 1912.03.10-én felkészült, élete első útjára a southamptoni kikötőben végre megtekinthette a nagyérdemü. 12:00-kor befejezték a beszállást és megkezdte utját Cherbourg felé. Mindenki ámulattal tekintett végig a fedélzetek bármely szintjén. A toronymagasságú kéményeken, és a még annál is nagyobb árbócokon. Estére ért a Franciaországi Cherbourg-ba, ahol utasokat vett fel. Még aznap éjjel továbbindult, és másnap délben már az Írországi Queenstown-ban (ma: Cobh) horgonyzott. Ezután megkezdte a végzetes versenygést a legendás kék szalagért: öt nap alatt New Yorkba akart érni, ám 1912.április.14.-én, éjjel 23 óra 40 perckor egy jéghegy tűnt fel a hajó előtt.
 Az ütközés már elkerülhetetlen volt, enyhe rezgés rázta meg a gőzöst. Az első öt vízzáró rekesz megsérült. Thomas Andrews a hajó tervezője azonnal felismerte a helyzet komolyságát, a hajónak vége. Megkezdték a mentőcsónakok leengedését. Az utasok ekkor még nyugodtak voltak, nem akartak beszállni a csónakokba. Csak akkor eszméltek fel, amikor fellőtték az első vészjelző rakétát.
A süllyedés két óra negyven percen át tartott, a Titanic 15.-én hajnali 2 óra 20 perckor eltünt a habok közt. 2228 emberből csupán 705-en élték túl, 1523 ember lelte halálát. A Carpathia nevű hajó hajnalban vette fel a mentőcsónakotat. Három nappal később ért New Yorkba, hatalmas megdöbbenést keltve.
A Titanic roncsait 1985-ben Robert D. Ballard fedezte fel.
Ez a katasztrófa örök tanulság marad az emberiség számára, hogy becsülje meg a természet erejét.